Prospan

A borostyánlevélről

A Földközi-tengertől Közép-Ázsiáig 15 fajta borostyánlevél fajtát ismerünk. A Prospan® szirup alapanyaga Európa területén nő, és botanikai elnevezése Hedera Helix Linné.

A borostyánlevél felkúszik tapadó gyökereivel a házak falára, fák törzsére, sziklákra egészen 20 m magasságig. A talajon is el tud terjedni, szereti az árnyékos helyeket, sok nedvességet kíván és egész évben zöld.

A borostyánlevél elélhet akár 200–300 évig, de találtak 450 éves egyedeket is.

A borostyánlevél fontos hatóanyagot rejt magában, ez a szaponin. Ha ezt az anyagot vízben oldjuk, habzik, innen ered a latin elnevezés: sapo (=szappan).

A borostyánlevél népszerűségét már Hippokrates, „a Medicin atyja” (460–375 Kr.e.) is elősegítette. Ugyan nem tudott a gyógyító hatóanyagról, inkább az istenekben és lelkekben hitt, akik a növényben élnek, és nekik tulajdonította a gyógyító erőt. Dioskurides (kb. 40–90 Kr.u.), katonaorvos Néró uralkodása alatt, majd ezer évvel később Hildegard von Bingen (1098–1179) nagyra értékelték a borostyánlevél gyógyító hatását. Hildegard még külsőleg ajánlotta, és ehhez az akkor időszerű magyarázatot adta: a betegség az emberből a növénybe vándorol át. Leonardo da Vinci (1452–1519) is ismerte a borostyánlevél gyógyító hatását. Beszámolt arról, hogy vaddisznók megbetegedés esetén borostyánlevél fogyasztásával kúrálták magukat.

A 16. században kezdték igazából alkalmazni a borostyánlevelet mint gyógyhatású szert a légutak gyulladása ellen, azonban csak a 19. században ment végbe az áttörés az egyszerű népi gyógyászatból, mint természetes alapú gyógyszer köhögés ellen. Ez egy véletlennek köszönhető, mint oly sok felfedezés a gyógyászatban. Egy orvosnak feltűnt, hogy egy bizonyos dél-franciaországi régióban a gyermekek ritkán szenvednek köhögéstől, és ezek a gyermekek a tejet borostyánfából készült csészéből itták. Arra következtetett, hogy a fában kell lennie egy olyan anyagnak, mely a köhögés ellen védelmet nyújt. Volt benne igazság, de ma már tudjuk, hogy a hatóanyagok főleg és nagyobb mennyiségben a levelekben találhatók.

A borostyánlevél-kivonat hatékonyságát tehát hosszú ideig a tapasztalatra építve ismerték el a gyógyászatban, mára azonban hatásmechanizmusa tudományosan bizonyított.